2016. február 3., szerda

Hogyan lehet mellrákunk?


(Amit a tanulmányaim során és a hozzám fordulóktól megtanultam.) 

Sok embert foglalkoztat a mellrák manapság, nagy ritkán férfiaknál is felüti a fejét. De mi történik bennünk és miért? 

Vizsgáljuk meg a természet szemszögéből! A mellrák ritkább fajtája a tejmirigyeket érinti, ún. lobuláris karcinóma. Itt a középső csíralemezhez köthető az érintett tejmirigy, annak is a kisagy vezérelte szöveteihez és mint ilyen ön,- vagy fajvédelmi konfliktushoz kapcsolódik. Hogyan lehet ilyen konfliktusunk? 
Ha aggódunk, hogy nem fogjuk tudni ellátni a szeretteinket, nem tudjuk majd gondozni, ápolni őket... esetleg vitáink vannak otthon a családban, amikor rosszul esik a békétlenség és mint anya nem tudom a családi békét megteremteni vagy nem tudok a kedvükre tenni... vagyis az anyatermészet úgy próbál a lelkünkre hatni a testünkön keresztül, hogy a tejtermelést igyekezni beindítani szövetnövekedéssel, hogy jobban tudjuk táplálni azokat, akiket kell, megnyugtatni, csitítani, mint amikor a csecsemő megnyugszik szoptatás közben... 
Ez hatással van a lelkünkre, idővel megnyugszunk és az immár feleslegessé váló szövetrészek elbontásra kerülnek, mikrobák segítségével. Ha nem sikerül a teljes elbontás, betokozódik és akkor akár évek múlva is találhatnak a precíz orvosi műszerek „csomót”. Jelentősége van, hogy melyik oldalon található az elváltozás, mert erről tudjuk, hogy kihez „kötődik” a konfliktus. 


A mellrák másik, gyakoribb fajtája a duktális daganat, amikor a tejvezeték az érintett. A tejvezeték laphámjának elváltozásával állunk szemben. Ha laphám, akkor, a külső csíralemezből fejlődött ki az egyedfejlődés során, így „elhatárolódási, elválasztási” konfliktusra reagál. Hogyan lehet ilyen konfliktusunk? 
Szinte nap mint nap előfordulhat. Ha hiányzik nekünk valaki, akit a keblünkre ölelnénk... ha elszakad tőlünk a gyermekünk, aki kirepült a családi fészekből... félek, hogy valamelyik szerettem eltávolodik tőlem... vagy hiányzik valakinek a közelsége... vagy félek, hogy nem találok szerető társat... vagy egy „szívtájéki közelség” megszűnik... és mindezeket mélyen, lelki konfliktusként éljük meg. Kísérő jelenségként még feledékenység is fellép. Ezzel is ösztökél a természet, hogy felejtsem már el, amit el kell felejtenem... Ebben a szakaszban nem érzünk testi fájdalmat, elég a lelki teher is. Amikor feldolgoztam a belső békétlenséget, a laphám regenerálódik, mert már nem kell a lélek felé küldeni a testi jeleket és a mellben lévő laphámot nem kell tovább „vékonyítani”, hogy azt érezzem... a szeretett ember már közelebb van hozzám. Jelentősége van, hogy melyik oldalon van az elváltozás, ez ugyanis utal arra, hogy kivel van kapcsolatban a belső feszültség. A regenerálódás vírusok segítségével történik és a gyulladás következtében fellépő folyadékpangás szép lassan felszívódik... és az elváltozás programja „kifut”, a „betegség” a „rák” eltűnik... esetleg a fejtetőn érzünk közben fejfájást, tekintettel arra, hogy a tejvezetékek „agyi központja” itt található és az agyi ödéma itt fordul elő, de ez a természetes velejárója a folyamatnak. 

Az anyatermészetet meg kell érteni, figyelni kell, mit akar mondani és közölni velünk. Teremtő erővel rendelkezünk, figyeljünk oda hogyan bánunk ezzel az erővel! Ha túl sokáig tartanak a belső konfliktusok vagy állandóan visszaesünk és csak vívódunk, a belső egység hiányát nem tudja nyomon követni az anyatermészet és nem tudja helyreállítani a szöveteinket, mert nem adunk rá neki sem esélyt, sem időt. Ha nem félelemből, hanem belső nyugalommal és szeretettel fordulunk a szeretteinkhez, ezt fogjuk feléjük árasztani, mi magunk is feltöltődünk és könnyebben megbirkózunk az élet kihívásaival. Ha nagyon akarjuk valaki közelségét, keressük a szívünkben, mert ott biztosan megtaláljuk, és érezni fogjuk őt.

                                                       Apró István biologika konzulens

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése