2016. február 25., csütörtök

A gyógyulásról...


Hogyan lehet meggyógyulni szinte az összes betegségből, ha ismerjük a természeti törvényeket? Ha megismerjük, szabályozni tudjuk azokat a folyamatokat, amelyek éppen velünk történnek. Minden okkal történik, nincsenek véletlenek. Nem hit kérdése és nem valami különleges spirituális okot kell mindenáron keresni, hanem ésszerű, logikus magyarázatokat, mert a vérünkben van a túlélés ösztöne és minden elváltozás oka itt keresendő... a túlélési vágyban.

Ezen törvényszerűségek miatt tudjuk pontosan kiszámolni, hogy mikor lesz pl. pánikrohamunk vagy mikor tudunk egy „rákos” folyamatból kigyógyulni. Ezért létezik a „placebo” hatás és ezért lehet pontosan megmondani, hogy mikor sárgul be egy kisbaba a születését követően vagy miért lesz magasabb a vérnyomás, mielőtt vesecisztánk lesz és még lehetne sorolni.  
Csak rajtunk múlik minden. Igen, könnyű azt gondolni, hogy valaki más betegített meg, vagy elkaptam egy csúnya rossz vírust, vagy ezzel és ezzel büntet a "Jóisten", mert nem szeret meg rosszul viselkedtem... Igen, ezt a legkönnyebb, másra hárítani a felelősséget. Közben nem vesszük észre, hogy az egónk, - akire egyébként mindig számíthatunk és nélküle már nem éltük volna túl ezt az újabb földi kalandot, - akarva, akaratlanul irányít minket. A legnagyobb baja, hogy fél. De mi van akkor, ha kezembe veszem végre az irányítást és az ego, mint akinek megtaláljuk a legjobb feladatot, leül mellénk és csak élvezi az utazást... azt az utazást, azt az utat, amit tudatosan kellene járnunk, amiért megszülettünk, amiért meg kellett születnünk... 

Mi van akkor, ha kezembe veszem az irányítást és önmagam, ahogy megteremtettem az elváltozást, meg is szüntetem... egy döntés által.  Döntöttem, hogy nem vagyok elég nőies, mert nem felelek meg ennek, annak vagy a képnek, amit mások sugároznak felém... és egy petefészekciszta mellett döntök... Döntöttem, hogy nem vagyok elég gyors és lemaradok valamiről... mert az élet már csak ilyen stresszes... és egy pajzsmirigy elváltozás mellett döntök... Döntöttem, hogy kevés vagyok, nem vagyok elég jó, nem tudom megcsinálni, már nem vagyok képes rendesen mozogni, mert öreg vagyok vagy képtelen vagyok kimozdulni egy helyzetből, mert ragaszkodom valamihez... és csontritkulás, combnyaktörés mellett döntök... Döntöttem, hogy azért, mert kevesebb pénz folyik be az életem egyik időszakában és félnem kell, hogy most mi lesz, senki nem ad esélyt, reményt és kiszolgáltatott lettem... és döntöttem a magas vérnyomás és a veseciszta mellett... és még sorolhatnám az összes szervet és bajt... amelyek mögött csak éppen magunkat nem látjuk... a saját hozzáállásunkat. "A szenvedés sohasem a tényben, hanem a tényhez való hozzáállásunkban van." 
Ki fogja hát eldönteni, hogy másként lesz... és meggyógyulok? Ki fogja eldönteni, hogy másként nézek a világra és az egészség mellett döntök? Ki fogja eldönteni, hogy mi mellett döntök? Hogyan tudok egyáltalán másként dönteni, mint eddig?

Az első lépés, hogy felismerjük a saját szerepünket egy-egy elváltozásban és tudatosan szemléljük a "betegségünket".. ha nem mint átokra, hanem mint egy lámpásra tekintünk, amit az élet gyújtott számunkra kegyelemből és segítségül, hogy meglássuk a saját teremtésünket, a saját döntéseinket... kijutunk a folyamatból, mielőtt elfáradnánk és feladnánk... de bárhogy is döntünk, az élet mindig támogat, mert az élet élni akar, mert a vérünkben van a túlélés ösztöne és minden elváltozás oka itt keresendő... a túlélési vágyban.


                                                       Apró István biologika konzulens

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése